Nem tudhatom
Meleg, fűtött kis szobában
Érlelődik a gondolat.
Nem fagy kezed rá a tollra,
Ám az mégis meg-megakad.
Leírnád, azt “Nem tudhatom,
Hogy másnak e tájék mit jelent,”
Leírnád, de amit érzel
Elfeledted a hosszú úton.
Szólna “levél a hitveshez.”
Könnyel telik meg a szemed.
Fájó könnyel telesírta
A szakadt, régi lapokat
Ő is ki e versét írta.
Drótkerítés körülvette,
Ott a testet és a szívet,
Hol e szép versek születtek.
Most is havat hord kint a szél.
Padon alszik, nincs kerítés
Mégis kivül rekesztették,
Kik lakását árverezték.
A holt költő, mondd mit érzett?
Hajléktalan, ki nyögdécsel
Mit gondol a hazájáról,
Tolla fosztott kis madárról:
sorstársáról.
Más fájdalom, de egy a könny.
Háború volt, most a közöny
Rakta őt a fagyos padra,
Vagy idegen más hazába.
/Glatter/ Radnóti Miklós azonos c.
verse nyomán.