Nem tudhatom

Meleg, fűtött kis szobában
Érlelődik a gondolat.
Nem fagy kezed rá a tollra,
Ám az mégis meg-megakad.

Leírnád, azt “Nem tudhatom,
Hogy másnak e tájék mit jelent,”
Leírnád, de amit érzel
Elfeledted a hosszú úton.

Szólna “levél a hitveshez.”
Könnyel telik meg a szemed.
Fájó könnyel telesírta
A szakadt, régi lapokat
Ő is ki e versét írta.

Drótkerítés körülvette,
Ott a testet és a szívet,
Hol e szép versek születtek.

Most is havat hord kint a szél.
Padon alszik, nincs kerítés
Mégis kivül rekesztették,
Kik lakását árverezték.

A holt költő, mondd mit érzett?
Hajléktalan, ki nyögdécsel
Mit gondol a hazájáról,
Tolla fosztott kis madárról:
sorstársáról.

Más fájdalom, de egy a könny.
Háború volt, most a közöny
Rakta őt a fagyos padra,
Vagy idegen más hazába.

/Glatter/ Radnóti Miklós azonos c.
verse nyomán.

Ezek is érdekelhetik:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük