Ne irigyeld a sorsomat
Ott, hol egy szép magyar nóta
Hallgatója könnyét csalja,
Ahová a vándormadár
Messze földről hozzátok száll
Ott van az én Magyar hazám.
Szélben ringó búzatábla,
Édesanyám kicsiny háza
Üzeni, hogy visszavárnak.
Udvaron a vén eperfa
Minek száraz minden ága
Várta-várta, mindhiába
Hogy az a kis szőke lányka
A gyümölcsét megkívánja.
Napsugaras forró nyárban
Haza ballag.
Az emberek, kik ott laknak
Régóta már nem gondolnak
Arra, hogy én merre járok.
Ha nincs, aki hazavárna,
Kinek írjam bús dalomat?
Néha mégis versbe írom
Gondolatom, a bánatom.
Hogyha egyszer elolvasod,
Ne irigyeld meg a sorsom.