MAGÁNY

Langyos szellő lettem volna
Hogy arcodat simogassam.
Fáradt arcod letörölted,
Ágat tépő vihar lettem.

Lettem volna hűs patak,
Mely lábadat mosogatja.
Nem jöttél a folyópartra.
Látod: ott egy vad zuhatag,
én vagyok.

Nyári harmat lettem volna,
Mi a szomjas virágokat
Új élettel tölti meg.
De virágot kertedben
nem leltem.

Lettem volna tarka lepke,
Kivel vígan kergetőzhetsz.
Tarka lepkét nem kergettél,
Elsodorta az erős szél,
Vagy csak csendben tova szállt.
Nem tűrte már a magányt.