Kis bárány meséje

Volt nekem egy báránykám.
Vidám volt és táncot járt.
Mind négy lábát egyszerre
Csapta oda a földre.

Visszanézett, azt várta
Szaladok-e utána.
Kedves volt a pofija.
Hófehér a bundája.

Szerette őt a család.
Nagyra nőtt a báránykánk.
Uralkodott, bégetett.
Megkergetett nemegyszer.

Nem értette szegényke
Hogy ez nekünk nem vicces.

Csengőt tettünk nyakába,
Hogy mindenki meghallja
Mikor támad a galád,
A mi kezes báránykánk.

Gyorsan teltek az évek
Szomorú két szemével
Rám nézett és búcsúzott.
Nem táncolt, nem támadott.

Ezek is érdekelhetik:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük