Híres betyár legendája
Szép csaplárné viselt gondot rája.
Nála talált puha vetett ágyra,
S fáradt lovát este megitatta.
Az asszonyság ívó ajtajában
Lódobogást izgatottan várja.
Sötét az éj, pislákol a Hold ma.
Nem egy lovas, három pandur vágtat.
A pult mögött csaplárné mosogat,
Kérdésekre válaszol únottan.
Rég nem járt a betyár az ívóban,
Hogy őt várta, váltig tagadja azt.
Három kupa bort tesz az asztalra.
Pandurokat nyájasan kinálja.
Kihörpentik azok boraikat.
Rózsa Sándor nyomát ütik bottal.
Így telnek a pusztán az éjszakák.
Üldözik a félelmetes betyárt.
Puszta népe mégsem retteg tőle.
Szegényektől semmit el nem venne.
Postakocsit, gazdag embert dézsmál.
Bújtatja őt mocsár és holdvilág.
Ha nem nyomja vállát a szegénység.
Jobb emberként említhetnénk nevét.
Harcolt ő a magyar szabadságért,
Később, mégis a tömlöcbe tették.
Rózsa Sándor legenda lett mára.
A csárda sem áll már a pusztában.