GONDOLATOK

Van, hogy a toll kiszárad,
Billentyűzet elfárad.
De a költő mégis ír.
Szegény szíve, s lelke sír.

Nem a saját bánata,
Mit leír a sorokba.
Másért sajog a szíve,
Segíteni szeretne.

Ne ródd neki soha fel,
Ha betűi elkésnek.
A tavasznak illatát
Ősszel hozza el Hozzád.

Hogyha vicces, mosolyt csal
Olvasója arcára,
Lehet mégsem boldog ő.
A szívében éles tőr.

Sűrűn érzi, tudja ő:
Betűivel a költő
Nem szünteti fájdalmát,
Annal, aki padon hál.