Esti szél

Átölelt az esti szél.
Szállt északról dél felé.
Azt mesélte: élni szép!
Azt súgta, hogy bízz, remélj.

Ne hitegess, esti szél!
Hosszú volt a hetven év.
Sűrű felhős fenn az ég,
Te is elszállsz dél felé.

A szív öreg és kérges.
Ki-kihagy, majd verni kezd.
Hogyha a szív újra éled,
Kalapálgat, ám nem érez

Olyanná lesz az élő ember,
Mint száraz korró az út mellett.
Nap égeti, szél megtépi.
Egyszer kell a szívnek halni.

Lehullott egy könnycsepp és
Repült a szél dél felé.
Nem hiteget, nem mesél.
Veszni hagyjuk a reményt.