Erdők, fák festője

Mikor a szív, s lélek dalol,
Összesúgnak fák, és a bokrok.
Ezt az érzést tovább-adom.
A Te lelked is daloljon.

Így gondolta a Nagy festő.
Neki is színe volt a zöld,
Mint barátnak, kortársának.
Találkoztak más országban.

Megmutatta, Ő nem fösvény.
Lefestette erdő csendjét,
Mily szép a harmatos levél,
Vagy egy nyári Naplementét.

Halld, halgasd a madár dalát,
Ott vannak ők, hallgass és láss.
Fiatalon, igen korán
Külhonban érte a halál.

Festményei üzenetét:
Természet, fák szeretetét
Értsük, féltsük, miként tette
Erdők, tájak Nagy festője.

/Paál Lászlóról./