Elkésnek-e betűink?

Ha a költő lelke sír
Papirt keres, verset ír.
Nem karcol a tolla most.
Nem zúdít Rád bánatot.

Nem a szirom hullását,
A világnak száz baját
Veti ekkor papírra.
A sorai dalolnak.

Ne higgyél a költőnek,
Ha boldog is a szíve
Te bánatod megérzi.
Szomorúak versei.

Ő látja meg, hogy szenvedsz.
Nincsen munkád, kenyered.
Azt is, hogy jincs otthonod.
Melengetné a padot
Fagyos, hideg hajnalon.

Van, hogy a toll kiszárad,
Billentyűzet elfárad.
Ám a költő mégis ír,
Mert a szíve, lelke sír.

Ne ródd neki soha fel,
Ha betűi elkésnek.
A tavasznak illatát
Ősszel hozza el Hozzád.

A hervadó szépséget
Ő írja le legszebben.
Mosolyogva adja át,
E gyönyörű vallomást.