Egy kisgyerek panasza

Az apukám hétvégi.
Szegény szívünk megérzi.
Úgy gondoltuk mi ketten
Apák napján jön értem,
Lesz egy vidám hétvége.

Elmegyünk majd a parkba,
Állatkertbe, moziba.
Fagyit nyalunk boldogan.
Mama másképp gondolta.

Papa állt a kapuban,
Függöny mögött szipogtam,
Mert anyukám azt mondta:
Nem mehetek sehova.
Beteg vagyok lázam van,

De csak lelkem volt beteg.
Papámat is szeretem.
Apák napja ünnep volt.
Még a Nap is ragyogott.

Csak a szívünk könnyezett.
Mért múlik el így ünnep…?
Hisz mindketten szerettek.

Mind sűrűbben gondolok rá.
Rossz kisgyerek vagyok talán.
Azért büntet így a mamám.
Ritkán láthatom a papát.