E S T
Leszállt az est, megpihent a táj.
Valahol messze rikolt egy madár.
Valahol messze, párjára vár.
Rikolt még egyet, s elpihen azután.
Leszállt az est és néma lett a táj.
Csak a sok virág ontja illatát.
Valahol messze halk muzsika szól.
Míg várok rád, csendesen hallgatom.
Beszívom a virág bódító illatát,
Majd becsukom kicsiny szobám ablakát.
Megértem én is, mint messze a madár.
Nem jössz Te soha, hiába várok Rád.
Köszönöm drága Rita. Kicsit későn találtam meg bejegyzésedet, elnézésedet kérem.
“Megértem én is, mint messze a madár.
Nem jössz Te soha, hiába várok Rád.”
Kedves Anci!
Szomorú, szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita