E S T

Leszállt az est, megpihent a táj.
Valahol messze rikolt egy madár.
Valahol messze, párjára vár.
Rikolt még egyet, s elpihen azután.

Leszállt az est és néma lett a táj.
Csak a sok virág ontja illatát.
Valahol messze halk muzsika szól.
Míg várok rád, csendesen hallgatom.

Beszívom a virág bódító illatát,
Majd becsukom kicsiny szobám ablakát.
Megértem én is, mint messze a madár.
Nem jössz Te soha, hiába várok Rád.

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Köszönöm drága Rita. Kicsit későn találtam meg bejegyzésedet, elnézésedet kérem.

  2. Tóth Lászlóné Rita szerint:

    “Megértem én is, mint messze a madár.
    Nem jössz Te soha, hiába várok Rád.”

    Kedves Anci!

    Szomorú, szép soraid tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük