Kategória: Az életről

Az a pici valami Félelemben tartani Tud tudóst és Téged is. Meg kellene fékezni! Kevesebbet beszélni, A szabályt betartani. Ha ez a kis valami Nem emberi, Isteni Tán így akar bűntetni!? Változzatok emberek! Gyógyíthat...

Felnézek az égre, A göncölszekérre. Megkérdezem tőle: Miért áll egy helyben?, Hisz van négy kereke. Ökrei elvesztek? Eltörött a rúdja, Talán ez az oka? Olyan az élete, Mint lent az embernek: Valami hiányzik, Mi...

“Én nem tudom, mi ez “, de fáj nagyon. Tegnap a derék, ma az alkarom. Nem értem, nem tudom, de fájlalom: Miért, hová tüntek az évszakok? Én nem értem és fel sem foghatom Szomszédban...

Sok konkoly termett a sárguló búzában. Felette repked egy éhező madárka. Szárnyait kitárja, kalászra rászállna. Éhező fióka otthon nagyon várja. Jó gazda reménnyel szemeket rostálja. Búzaszemet talál, gyűjti egy kis tálba. Jövőre elveti, a...

Reng a föld, zeng az ég, Írja a hírlevél. Kinek ez mind kevés Városát lövi szét Ember az embernek, Békét nem remélve. Az egyik leigáz, A másik milliárd Pénzével dicsekszik. A szegényt lenézi. Látja,...

Aki mindent megbocsájt Életének alkonyán Önmagának megbocsátva Hajót épít könnypatakra.

Ha a halál válladra ül Bent a lélek elszenderül. Fel-felébred emlékezni, Emlékekből kitörölni Azt a sok-sok megbocsájtást, Mivel magadnak ártottál.

Kis házunk volt nádfedeles.Édesapám cseréltetteDivatosabbra, palára.Szegény akkor nem gondolta:Egyszer, évtizedek múlvaKinek háza nádfedelesMár nem szegény, módos ember.  

Üres a pénztárcám belseje. Érzi, hogy elseje közeleg. Jól tudja, nem tömöm degeszre, Ezért oly szomorú szegényke. Ne vess meg, írok még verseket. Web-oldalt lezárom ígértem. Megnéztem, olvasnak pár ezren. Kicsit még maradok Veletek....

Sorskönyvben a lapokHa:Gyűröttek, sárgultak,Akkor már ne lapozd,Tedd félre, rejtsd el azt. Mikor az ősz szeleLapozza helyetted,Ne ejtsél könnyeket.Elrepült éveketVissza már semmi semHozhatja, higgy nekem! Amikor a lapokKönnyedtől ázottanEggyé összefagytak,Hiába próbálodSzét azok nem nyílnak. Ne...