Lapos a biciklim kereke. Nem jutok el vele messzire. Elmondok egy titkot, ne nevess: Biciklin utasként sem ültem. Kisütött reggel a Napocska. Szennyesem boldogan kimostam. Kitettem kötélre száradni. El kezdett az eső zuhogni. Búzámat...
Mesélt a két testvér. Meséjük elején Könnyeket ne ejts még, Hiszen a végére Mindig a jók győznek. Oly sokszor gondolja Mesék olvasója: Valósággá válna Sokunk kívánsága. Győzzön az értelem! Soha ne szenvedjen, Aki nem...
Vándorbotra támaszkodva Visszatekint hazájára. Elindult a nagyvilágba, Gyalogosan, magányosan. Vezérelte: Tudásszomja, kalandvágya. Tehetősebb hajóra szállt. Volt, kit elvitt a gépmadár. Munkásságát, nevét hagyta Hazájára. Nem tagadta Magyarságát. Tudós, Művész, és Alkotó Neveit majd az...
Virágos kert közepében Rózsa bokor húzódott meg. Illatozó, szép virágát Nem láthatták, nem csodálták. Repkény bokor nőtt föléje. Sárga rózsát körbe nőtte. Illatozott mindhiába, Kinyílott, majd porba hullott Kis virága. Valaki majd felfigyelt rá....
Temze vize fut, csobog. Úsznak rajta a habok. Eljutnak a tengerig. Tenger vize elnyeli Mind. Kint sétálok a parton. Mikor a szél sír, zokog Szomorú, bús sóhajom Megpihen a habokon. Szél, s a habok...
Ha szemedbe nézek: Két szemednek fénye Elárulja nékem, Mit irántam érzel. Ha szemembe nézel. Fáradt, szürke szemem Mit árul el Néked? Mondd el, szépen kérlek. A szemednek fénye Nem ragyog rám mégsem, Hisz úgy...
Mezei pacsirta Felszáll a magasba. Gyönyörű hangjával Hívogat, csalogat. Légy Te is pacsirta, Akár csak egy napra. Ne tétovázz sokat. Szállj fel a magasba. Mert a kis pacsirta Leesik, lezuhan, Ha egyedül marad, Hiába...
Régi vicc: “Bácsikám! Zörög a sárhányó. Nem hallom fiacskám, Zörög a sárhányó.” Mi nem vicc, Fiacskám: Háborog Földanyánk. Reng a föld, erdő ég, Ha tőled távol még Nem látod, nem hallod. Zörög a sárhányó....
Nézz fel ma, kérlek Nézz fel az égre. Festették egykor, Látták is akkor Tündöklő kéknek. Mit látsz ma ember? Sűrű porfelleg Száll el feletted. Eltakar Napot Holdat, csillagot. Tengernek szine Sem kék már régen....
“Fölszállott a páva a vármegye házra” Fölszáll most a sóhaj mennynek kapujába. Nyugtalan a szívünk, magányosak lettünk. Igaz hittel kérjük Teremtő Istenünk: Bezárt lelkünk, ajtónk tágasra kinyíljon. Rózsa, mi még bimbó, porba le ne...
