ADOK-KAPOK
Kapok-kapok, megint kapok.
Megunom és visszaadom.
Visszaadom, visszakapom.
Hány az adok, hány a kapok,
Elfáradtam, nem számolom.
Ha csak kapok, megvezetnek,
Ha visszaadom, megszenvedem.
A nagyvilág egy hangyaboly.
Sok az adok, sok a kapok.
Áldozat lesz sok ártatlan.
Nem az kapja, aki adta.
Még a fák is vért könnyeznek,
Ha az áldozat sok kisgyermek.
A sok könnyből patak fakad.
A patak a folyamba tart.
A folyam még felhígítja
Könnyvizét a kis pataknak.
Vagy kicsordul, visszaduzzaszt…?!
nagyon jó, színes és lelkes versek lelkesen kell olvasni, mert szép ez a világ ez a nagyszerűen tündéri meseszerűség, noha rövid betekintés, mégis varázslat van benne, álomszerű és békés csoda-sorok visszatekintés melyet még nem zárak le akkordok . Több versszak végén meglepő fordulattal jelentkezik valamilyen költői rácsengés. Nem a világból kikacsintó hétköznapiság, inkább a világból egy békés szeletke?ó 🙂 , figyelmesen olvasgatva mondom, isten adjon még több lelkesedést, hogy ne hagyd abba és folytasd szépséges soraid végehossza ne legyen, a fonal nagy pászmába tekeredjen . gratulálok hozzá szerettel
Kedves Miklos, jolesnek kedves szavaid, koszonom, hogy meglatogattad honlapomat. A honlapom megnyitasa utan kezdtem csak el a Poet-ra irni, mert sok orszag magyarjai latogatjak. Kellemes Husveti Unnepeket kivanok: Maria