A madarakért

 

Hideg télben, vagy forró nyárban
Lásd vendégül a madarakat.
Szórjál nekik finom magot,
Madár éhen egy se haljon.
Történt egyszer, nagyon régen:
Elolvasod? Elmesélem.
Az ember a gonoszsággal
A Teremtőt megbántotta.
Ő eképp gondolkodott:
Megtöröm a gyarlóságot.
Megbüntetem az embert,
A kenyerét elveszem.
A Teremtő nagy mérgében
Két kezével tépni kezdte
Búzaszárról a szemeket.
Szűz Mária odaszaladt,
Szár tetejét megragadta.
Megmentett pár búzaszemet,
Majd az Urat így kérlelte:
E pár szemet hagyd meg, Uram!
Hagyd meg a kis madaraknak,
Hisz ők senkit nem bántottak.
Ezért nincsen a búzának,
S minden egyes gabonának
Szemmel tömött, vastag szára.
Kalász, amit a szél lenget,
Madarakat illetné meg.
Ha kenyér kerül asztalunkra,
Köszönjük a madaraknak,
S a jószívű Máriának.

A kiskutya és a házőrzés

 

Nagyon boldog a kiskutya,
A házőrzést most tanulja.
Amit meglát, megugatja.
Így neveli édesanyja:
Maradj csendben, kicsi fiam.
Hogyha mindig hangos vagy,
Senki sem vesz komolyan,
Amikor majd nagy a baj.
Éjszaka jár a betörő,
Akkor jön el a mi időnk.
Szót fogad a kiskutya,
Elalszik az árnyékban.
Követi a mamája.
Egy idegen közeledik,
Bejáratig merészkedik.
A kiskutya felriad,
Mindjárt látja, nagy a baj.
Gondolkodik, hezitál,
Nem látja a megoldást.
Nincs éjszaka, nappal van,
Ugatnom most nem szabad.
A riasztót megnyomom,
Abból talán nem lesz gond.
A betörő elszalad,
A nagykutya kifakad:
De buta vagy, kisfiam,
A gazdi most megtudja,
Aludtunk a fa alatt.
Megdicséri a riasztót,
Mi nem kapunk velős csontot.
Gondolkodik a kiskutya,
Nincs türelme a mamának,
Hogy az őrzést megtanítsa.
Körbeszalad az udvarban,
Fát s a bokrot megugatja,
Ölbe veszi a mamája,
Türelemmel tanítgatja
A házőrzés tudományra.
Őrizz nappal és éjjel,
Legyél mindig hűséges.
A holddal ne feleselj,
Szomszéd cicát ne kergesd,
Kikaparja a szemed.
Ne haragudj a postásra,
Mert ő hozza a nyugdíjat
A gazdánknak.
Szót fogad a kiskutya?
Majd a postás megmondja.

Szálltam Hozzád

 

Szálltam Hozzád lepke-szárnyon
Hoztam Néked száz virágot.
Nem örültél a virágnak,
Letörött a lepke-szárnyam.
A virágok elhervadtak,
Nem gyógyult meg törött szárnyam.
Tovább szállni így nem tudtam
Vérző sebem gyógyítgattam.
Az éveim tovaszálltak,
Mint a virág elhervadtam.