Macibánat

 

A kis maci így kesereg:
Segítsetek, jó emberek!
Én a mézet szeretem,
De a méhek megcsípnek,
Ha egy kicsit elcsenek.
Mindig dagadt a fejem,
Fullánkokkal van tele.
Ti hogy juttok finom mézhez?
Sosem dagadt a fejetek.
(A mi fejünk gondtól dagad,
Folytassuk a bánatodat.)
Te kis buta macigyerek,
Mi a boltban veszünk mézet.
De a maci tovább mondja:
Nem mehetek én a boltba.
A pultoslány segítségért kiabál,
Ha meglát.
A kis macit a boltból kizavarják.
Kicsi maci, én segítek.
Itt egy csupor mézzel tele,
Szaladj vele.
A kis maci elszalad,
Hamarosan elhasal.
Kiömlik az édes méz,
A kis maci bután néz.
Vége van a mesének,
Csípik ismét a méhek
A macit, mert mézet csen.

Szeretettel üdvözöllek az oldalamon!

 

Szaip Istvánné Kiss Mária vagyok, egy 13 éve Angliában élő, unatkozó kisnyugdíjas. A kertünkben rókák és mókusok kergetőznek a cicánkkal ( eddig még mindegyikük túlélte ).

Régóta írok verseket, de inkább csak az íróasztal fiókjának. Igaz, régebben időm is kevés volt rá, internet sem volt, így közzé sem tudtam tenni. Most szívesen megosztom Veletek, remélem Ti is olyan szeretettel olvassátok majd őket, amilyennel én írtam. Időközben már jelentek meg verseimből máshol is.

Kérlek tiszteljetek meg hozzászolásaitokkal.

Üdvözlettel;

 

 

 

ADOK-KAPOK

 

Kapok-kapok, megint kapok.
Megunom és visszaadom.
Visszaadom, visszakapom.
Hány az adok, hány a kapok,
Elfáradtam, nem számolom.
Ha csak kapok, megvezetnek,
Ha visszaadom, megszenvedem.
A nagyvilág egy hangyaboly.
Sok az adok, sok a kapok.
Áldozat lesz sok ártatlan.
Nem az kapja, aki adta.
Még a fák is vért könnyeznek,
Ha az áldozat  sok kisgyermek.
A sok könnyből patak fakad.
A patak a folyamba tart.
A folyam még felhígítja
Könnyvizét a kis pataknak.
Vagy kicsordul, visszaduzzaszt…?!